Az Afrika keleti partjainál fekvő szigetcsoportok egyike, Zanzibár, Tanzániától körülbelül 40 kilométerre fekszik. Két nagyobb sziget – a 97 kilométer hosszú és 32 kilométer széles Zanzibár és Pemba-, valamint a hozzájuk tartozó kis szigetek alkotják.
[wp_ad_camp_1]
Zanzibár első lakói a hidmu és tumbatu nemzetségek ősei voltak, akik 1000 körül vándoroltak be Kelet-Afrikából. Később a sziget jó támaszpontot nyújtott arábiai és iráni kereskedőknek Kelet-Afrika városaival való kereskedéshez. A sziget később portugál, ománi, majd brit fennhatóság alá került. 1963-ban nyerte vissza függetlenségét, majd 1964-ben egyesült Tanganyikával, így jött létre Tanzánia. A szigeten az esős évszak márciustól májusig tartanak, illetve november és december is csapadékosnak számít. Rendkívül népszerű a turisták körében az a különleges és szinte érintetlen szigetcsoport. A szigetre utazni egyet jelent az időutazással, Zanzibár az elmúlt 200 évben alig változott. A barátságos szigetlakók nagyrészt iszlám vallásúak, hivatalos nyelv a szuahéli.
Sok látogatót csábít a kelet-afrikai partoknál elterülő szigetre a számtalan fehér homokú tengerpart, az átlátszó vizű tenger, buja és mindig zöld ültetvénye és különleges kultúrája. A szigetek nyugati részén találhatók a hatalmas fűszerültetvények, amelyek hírevet szereztek a területnek. Találkozhatunk fekete bors, szerecsendió gyömbér, szegfűszeg, kardamom, fahéj és vanília ültetvényekkel. A Jozani-erdőben, amely Zanzibár egyetlen megmaradt ilyen területe, különleges és veszélyeztetett fajok találhatók. Ilyen például a csak itt található zanzibári vörös kolobusz majom, vagy a sunnis, ami egy őzféle. A világörökség része Zanzibár kulturális központja, Stone Town (kőváros)ami a XVII. század óta áll fenn. Zanzibáron járva érdemes meglátogatni a környező szigeteket is.