A kenyér az alapvető táplálkozásunk része és a kultúránk megkerülhetetlen hagyatéka. A történelmi kor kezdete óta a kenyeret valóságos kultusz lengi körül, különös tisztelet övezi. A kenyér fogyasztására csak az utóbbi években kezdtünk el kritikus szemmel nézni.
[wp_ad_camp_1]
Magyarországon az emberek relatív kevés kenyeret fogyasztanak; az egy főre jutó kenyérfogyasztás 20 dekagramm körüli, ami megfelel az elsődleges dietetikus ajánlásoknak. Tehát az elfogyasztott kenyér mennyiségével nincs gond, de a minőség már összetettebb kérdéskört boncolgat. A boltok polcaira elsősorban fehér, barna, félbarna kenyér, valamint rozskenyér kerül. Minden típus esetében nagyjából hasonló szénhidrát tartalommal kell számolnunk, a rosttartalom tekintetében viszont jelentős különbségek vannak.
A táplálkozásban érdemes minél nagyobb arányban alkalmaznia teljes kiőrlésű, valamint a magvakat tartalmazó kenyereket. Elsősorban rost- és vitamintartalom miatt mutatkozik nagy eltérés a kenyerek között. A fehér kenyerek sokkal kevesebb B-vitamint tartalmaznak, mint a teljes kiőrlésű társaik. A teljes kiőrlésű kenyerek mellett szól a szelén, a cink, a magnézium és a kálium tartalmuk is. A dietetikusok között is egyetértés van abban a kérdésben, hogy a fehér kenyér sem ördögtől való; arra viszont felhívják a figyelmet, hogy az egészséges táplálkozás érdekében érdemes változatosságra törekedni, illetve nagyobb arányban a teljes kiőrlésű és rozskenyereket vásárolni. Ha így teszünk, akkor nem kell különösebben aggódnunk a bevitt lisztmennyiség miatt. Mindezek mellett a boltok poncain már megtalálhatók azok a kenyerek is, amelyek a különböző betegségek és rendellenességek esetén is fogyaszthatók; ma már szinte minden nagyobb üzletben kaphatunk gluténmentes vagy lisztérzékenységben szenvedők számára készített kenyeret.