Vannak, akiket nem elégítenek ki a hagyományos sportok, mit nekik foci, kosárlabda, úszás, de még a hegymászás, vadvízi evezés sem felel meg nekik. Ők, a kicsit őrültek, őrült sportágakat űznek.
[wp_ad_camp_1]
Borsó-céllövő Világbajnokság – Azoknak való sport, akik sosem nőnek fel. A World Pea Shooting Championships nevű rendezvény 1971 óta kerül megrendezésre. Találóbb lenne a borsó-köpő bajnokság elnevezés, mivel a résztvevők köpőcső használatával próbálják minél pontosabban eltalálni a céltáblát. A játékosok annyira komolyan veszik a bajnokságot, hogy nem ritkák a lézeres célzással és távcsővel ellátott köpőcsövek. Sőt van, aki még borsófajtát is nemesít erre a célra.
Lábujj-szkander – Az első lábujj-szkander tornát egy angol kocsmában rendezték meg , azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy olyan sportot, amelyben biztosan csak brit bajnokok születhetnek. Komoly csalódás lehetett, mikor az első versenyt egy kanadai turista nyerte meg. A 70-es évek óta már világbajnokságként kerül megrendezésre a sportág. A szabályok azonosak a szkander szabályaival, azzal a különbséggel persze, hogy nem asztalon, hanem a földön, egy erre a célra kialakított játéktéren folyik a megmérettetés. A lábujj-szkander egyik legnagyobb bajnoka Paul „Toeminator” Beech (toe=lábujj).
Feleségcipelés – A verseny gyakorlatilag egy akadályfutás, azzal a nehezítéssel, hogy a 253 méteres távot az asszonnyal a nyakunkban kell megtenni. Ennek különböző módjai is lehetnek: Van, aki vállon átvetve fut az asszonnyal, más esetben a hitves összekulcsolt lábával csimpaszkodik ura nyakán, fejjel lefelé. A verseny tétje rendkívül vonzó, a nyeremény ugyanis az asszony súlyának megfelelő sör.
A furcsaság csak az, hogy Magyarországon még nem terjedt el az utóbbi sportág.