Egészen döbbenetes adat, de lassacskán közel nyolcszázezer ember rendelkezik horgászengedéllyel Magyarországon, ezzel pedig a pecázás az egyik legnépszerűbb hobbivá fejlődött az elmúlt évtizedek alatt.
Persze aki egyszer belekóstolt ebbe az életérzésbe, az egy pillanatig sem csodálkozik el ezeken a számokon, mert talán nincs még egy olyan tevékenység, amely ilyen tökéletesen ötvözni a nyugalmat és az izgalmakat. Sokan gyerekkorunkból hozzuk magunkkal a vizek iránti szeretetet, és aki kicsiként többször elkísérte az édesapját, vagy a nagypapáját egy-egy ilyen kalandra, abban előbb-utóbb előbukkan az érzés: horgászni kellene. A horgászat ugyanis sokkal többről szól, korántsem csupán a halak fogása a cél, sőt. Rengetegen kizárólag sporthorgászati céllal űzik ezt a sportot, azaz egyáltalán nem visznek el fogást, hanem azonnal visszadobják azt, ami a horogra akadt.
Ennél ezerszer fontosabb a természet közelsége, a megfelelő taktika megtervezése – és kivitelezése – a horgásztársakból verbuválódott, összetartó baráti társaság és persze az a fajta nyugalom, amit a zajos, nyüzsgő városokban sehol sem találhatunk meg. A horgászat ugyanis kitartásra és türelemre tanít, emellett pedig egy kicsit a pecázás által vissza tudunk nyúlni a gyökereinkhez, hisz egy-egy tóparton eltöltött nap során elfeledkezünk a modern világ vívmányairól és problémáiról egyaránt. Sajnos ma már nem épp a legolcsóbb mulatság belevágni a horgászatba, de bátran kijelenthető, hogy megéri a befektetést. Eleinte az anyagi befektetés mellett némi időt is rá kell áldozni, mire ténylegesen a kezünkbe vehetjük a horgászbotot – hisz le kell tenni a horgászvizsgát -, ám miután minden papírt beszereztünk, megvettük a szükséges felszereléseket, onnantól már csak az engedélyekre kell költeni – évente egy alkalommal -, így csak az első időszak viseli meg a pénztárcánkat. Azzal azonban mindenképpen kalkuláljunk, hogy a pecázás időigényes hobbi – minél jobban elkap minket az életérzés, annál inkább az -, és ez otthon bizony szülhet feszült helyzeteket.