Mire elérkezik a szülővé válás időszaka, addigra erőteljesen megfakulnak a gyermekként a háziorvosnál töltött idők emlékei. Így aztán ha mélyrehatóan nem foglalkozunk előre a témával, akkor kisebb meglepetésként érhet minket, hogy egy babának milyen sok védőoltáson kell átesnie.
Nagyjából másfél éves koráig ugyanis szinte havi rendszerességgel visszük majd egy-egy – illetve alkalmanként akár több – szurira is, és bár elképzelhető, hogy az első pár alkalommal még aránylag könnyedén átvészeljük, sokkal valószínűbb, hogy már az első orvos látogatás heves ellenérzéseket vált ki a kicsiből, hisz a hely is idegen, a szagok is furcsák, no meg az orvos által végzett vizsgálatok sem épp a legkellemesebb beavatkozások. Ennek tetejében pedig még ott van magának az oltásnak a beadása is, ami bár felnőtt fejjel már nem egy nagy dolog, bizony a gyerkőc számára igazi tortúra. Így aztán a legközelebbi alkalommal már az ajtóban megkezdődik a heves tiltakozás, ha ugyanis létezik olyan, amit egy kisbaba tökéletesen megjegyez, akkor az az orvosi rendelő.
Szülőként persze nagyon nehéz végig asszisztálni az oltásokat, ám érdemes jó előre tudatosítani magunkban, hogy a kellemetlenségek eltörpülnek az áldásos hatások mellett és rengeteg olyan – súlyos – betegségtől tudjuk így megóvni gyermekünket, amelyek évekkel-évtizedekkel ezelőtt még komoly veszélyeket jelentettek. Azonban sok esetben a megpróbáltatások nem érnek véget a rendelőből kilépve, hisz sűrűn előfordul, hogy az oltást követően a kicsi belázasodik, nyűgös, fáradékony lesz. Ez normális – és a gyermekorvos erről tájékoztatni is fog minket előre -, ám nem árt felkészülni rá. Mindig tartsunk otthon lázcsillapító kúpot, amely ilyen esetekben gyors segítséget jelent. Ugyancsak ügyeljünk arra, hogy az oltás napjára ne szervezzünk különösebb programot a gyermeknek, főleg ne olyat, ami fizikai megterheléssel jár. Inkább otthon töltsük azt a délutánt, nyugalomban, és mindenben kövessük az orvos utasításait. Sokszor ugyanis borogatással, kötözéssel nagyban megkönnyíthetjük ezeknek a nehéz óráknak az átvészelését és másnapra már csak egy kellemetlen, kósza emlék lesz az egész.