A borsóhoz és a kukoricához hasonlóan a spárga is sok cukrot tartalmaz a betakarítás pillanatában. Amíg a főzésre vár, ez a cukor meglehetősen gyorsan kezd keményítőmolekulákat képezni, ezáltal az egykor gyengéd és édes szár keményítővé válik.
[wp_ad_camp_1]
De a spárga legjobb része az, hogy milyen könnyű elkészíteni, és garantáltan nem lehet elrontani. És még ha sikerül is elrontania, akkor is nagyon finom dolog. Akár élénkzöld szárakat, enyhe fehér szárakat (amelyeket a föld alatt termesztenek, hogy megakadályozzák a klorofill kialakulását), vagy bármelyik lila fajtát választja, mindig ugyanazokat a dolgokat kell keresnie: szilárd, ropogós szárakat feszes, teljesen zárt hegyekkel. A spárga öregedésével a hegyén lévő szirmok lassan kinyílnak, kiszáradnak vagy lehullanak. A spárgának nedvesnek kell lennie, de nem vizesnek. Frissen vágott legyen és világos, nem száraz vagy fás.
A legjobb spárga a helyi gazdák piacán vagy közvetlenül a gazdaságból származik. Hacsak a szupermarketek nem előkelőek, a spárga, amelyet itt kap, még a főszezonban is túl sokáig volt a földön, hogy valóban hagyja ragyogni az ízét. Hacsak nem közvetlenül a gazdától származik, a spárga származási helyét mindig a címkére vagy a csomóra erősített gumiszalagra írják. A spárga minden méretben kapható, kezdve a vékony, ceruzaszélességű száraktól a nagy kövérekig, olyan vastagságig, mint a hüvelykujj, és higgye el, a méretnek semmi köze nincs az életkorukhoz. A spárgaszárak olyan földalatti alapból nőnek ki, ahonnan rengeteg szár nő. Körülbelül három évszakba telik, amíg ez ehető szárat kezd termelni, és ezt követően legalább néhány évtizedig folytatja a szárak termelését. Ennek a kora és változatossága határozza meg a szár vastagságát – vagyis a gazda nem várhatja meg, hogy egy vékony szár vastagabbá nőjön. Nem fog megtörténni.