Manapság a legtöbbünk ismeri a szárzellert (Apium graveolens L. var. Dulce), de tudta, hogy vannak más zellerfajták is? A zeller például egyre népszerűbb az Egyesült Államokban. Ha ki kívánja bővíteni a tudását a zellerekkel kapcsolatban, akkor jó helyen jár, mert most többet tudhat meg a zellertípusokról.

[wp_ad_camp_1]

Az első zellert Kr.e. 850-ben termesztették először nem kulináris használatra, hanem gyógyászati célokra. Manapság háromféle zeller létezik: sárga zeller, zöld vagy Pascal zeller és szárzeller. Az Egyesült Államokban a szárzeller a megszokott választás, amelyet nyers és főtt formában egyaránt használnak. A szárzeller eredetileg üreges, keserű szárú volt. Az olaszok a zeller termesztését a 17. században kezdték el, és évekig olyan zellert fejlesztettek ki, amely édesebb, szilárd, enyhébb ízű szárat hozott létre. A korai termelők felfedezték, hogy a hideg hőmérsékleten termesztett zeller csökkenti a zöldség kellemetlen, erős ízeit.

A sárga zeller (Apium graveolens var. Secalinum) vékonyabb szárú, mint a Pascal, és inkább aromás levelei és magjai miatt termesztik. Az USDA 5a – 8b. Termesztési övezetében termeszthető, és hasonlít az Óvilág zamatjára, a zeller őseire. A zellertípusok között szerepelnek a következők: Par Cel, egy 18. századi fajta, Safir, a ropogós leveleivel, Flora 55-nel, amely ellenáll a csavarodásnak. A zellert, amint már említésre került, ízletes gyökere miatt termesztik, amelyet hámoznak, vagy főznek, vagy nyersen fogyasztanak. A zeller (Apium graveoliens var. Rapaceum) 100–120 napig érik, és az USDA 8. és 9. övezetében termeszthető. Az Egyesült Államokban a leggyakrabban használt a szárzeller vagy Pascal, amely hosszú, hűvös éghajlati viszonyok mellett virágzik az USDA-ban, a 2-10. Zónában. 105–130 napig tart, amíg a szár megérik.