2021. január 12.
Jin és Jang

A Jin és Jang kínai szimbólumok i.e. 1250-ben jelentek meg először Ji-Jingben, a Változások könyvében. Ez a jelkép a kínai világszemlélet lényegét mutatja meg, közelebb visz önmagunk megismeréséhez és megértéséhez.

[wp_ad_camp_1]

A Jin szimbólum jelentése „a hegy árnyékos oldala”, a jang jelé „a hegy napos oldala”. Ezek a piktogramok jelentik az egymással ellentétes tulajdonságokat és formákat, valamint az átalakulást egyik végletből a másikba. A taoista szimbolikában két színt használnak ábrázoláskor, alul a Jin kék színű, megfelel a víz arculatának, mely alul foglal helyet, felől a jang vörös, felfelé tör, tűz jellegű. Általánosan ismertebb a fekete- fehér ábrázolás, ahol fehér színű a Jin és fekete a Jang. A kínaiak úgy gondolják, hogy a szimbólum az idők kezdetétől létezik, amikor villám csapott a kozmikus őssötétbe, akkor jött létre a Jin, és amire a villám fénye ráesett, az mind Jang lett.

Az ősi szimbólum azt az energia-körforgást mutatja, amelyre minden élőlénynek szüksége van. A jin a nőiség, a befogadás, belső nyugalom, a hűvös, a tél, a sötét, a lágy a kerek, a föld, a hold, az alacsony, a vízszintes. A Jang a kiáradó erő, a meleg, a tettrekészség, a férfierő, a világos, a kemény, az egyenes, a szögletes, a nap, a csillag, a magas, az egyszerű, a széles, a függőleges, a geometrikus. A kettő kapcsolata folytonos, egymást kiegészítő, ennek a két energiának a mozgása tartja életben az egész világot. a kínai gyógyászat szerint a testi-lelki betegségeket a Jin és Jang egyensúlyának felborulása okozza. Minden tájcsitu három részből áll: Jang és Jin, valamint az egységüket szimbolizáló kör. Mindkét oldalon található egy-egy ellentétes színű kis kör, aminek jelentése „Jin a Jangban” és „Jan a Jingben”. Aki egyensúlyba akarja hozni magát, az ne a felszínnel foglalkozzon, hanem legyen maga a teljes egész.

Kapcsolódó bejegyzések

Megosztás

Szerzőről

hunprobalazs