Legtöbbünk számára az év leginkább várt időszaka az a szabadságokkal teli nyár – illetve akik inkább más évszakban szeretnek pihenni, azoknak persze az -. Ilyenkor már hetekkel előre azon gondolkozunk, hogy mivel töltjük majd a jól megérdemelt szünetünket, és ha esetleg nyaralni is elmegyünk, akkor hosszú tervezgetések előzik meg ezt az időszakot.
Ám vannak olyanok, akik számára a munka nem csupán kötelesség, sőt, még csak nem is arról szól, hogy szeretik a hivatásukat, hanem egyenesen ez tölti ki az életüket. Ezzel kelnek, ezzel fekszenek, és még hétvégén – sőt, ünnepnapokon – is dolgoznak. Munkamániások, akiknek ekörül forognak a mindennapjai, s bár a rengeteg befektetett időnek és energiának hála ezek az emberek igen magas pozíciókba és anyagi szintre képesek eljutni, sajnos kikapcsolni és valóban pihenni annál nehezebb nekik. Ugyanis akiknek a munka körül forog az egész életük, azok olyan szinten elkötelezettek, hogy általában pótolhatatlan láncszemei a vállalkozásnak, illetve ha nem is ez a helyzet, akkor szinte mindig így gondolják. Emiatt aztán szinte elképzelhetetlen, hogy egy hétre elvonuljanak a családdal valahová, hisz folyton úgy érzik, hogy lemaradnak valamiről, és összedől az egész cég, ha nincsenek ott.
Persze ez a legritkább esetben van csak így, hiszen még a dollármilliárdosok is nyaralnak és utaznak időnként, ám ettől függetlenül ezt a gondolkodásmódot nagyon nehéz legyőzni ilyenkor. Hogy munkamániásként sikerrel ki tudjunk kapcsolni, az tudatosságot és felkészülést igényel. Első lépésként a szabadságot megelőző időszakban – legalább két hétben – szép lassan rá kell hangolódni arra, hogy távol leszünk. Gondoljuk át, hogy mik azok a a feladatok, amelyeket mindenképpen el kell intéznünk addig, és lehetőség szerint szorítsunk minden mást a háttérbe és végezzük el ezeket. Ha elérkezik a szabadság első napja, akkor tudatosan kerüljük a munkát. Ne vonuljunk teljesen a háttérbe – hisz úgysem bírjuk majd ki -, nézzünk rá az emailekre, ellenőrizzük, hogy minden rendben van-e, ám ténylegesen ne folyjunk bele a munkába. Helyette foglaljuk el magunkat olyan tevékenységekkel, amelyek valóban örömet okoznak, ugyanis csak ezek lesznek képesek teljesen elterelni a figyelmünket.