A sivatagi rózsa (Adenium obesum) lassan növekvő (évente kevesebb mint 12 hüvelykre gyarapodó) növény, amely vastag, zamatos szárral és mély rózsaszín virágokkal büszkélkedhet. Az Apocynaceae nemzetséghez tartozik, amelynek őshonos helye Afrika, a Közel-Kelet és Madagaszkár. A sivatagi rózsa az egyetlen adenium, amelyet széles körben termesztenek, bár ezt széles körben hibridizálták különböző virágszínek (például narancs) megszerzésére.
[wp_ad_camp_1]
Számos trópusi és melegebb éghajlaton kedvelt kültéri dísznövény, míg az ország más részein színt ad a beltérnek. Legjobb tavasszal ültetni, mert hűvösebb télen lombhullató, de könnyen tartható, ha elég meleg hőmérsékletet és kevés vizet kap. Összességében ezt a fajtát meglehetősen könnyű gondozni, és virágzó szépségével sokáig megtérül. A sivatagi rózsa növény kezelése egyszerű, de némi finomságot igényel. A zamatos család számos növényéhez hasonlóan két fő elem van a sivatagi rózsa növény sikeres termesztése szempontjából: sok napfény és rendszeres öntözés. A növény az állandóan meleg hőmérsékleteket is kedveli, ezért az Egyesült Államok számos részén beltéri növényként használják inkább.
A növény általában a nyári hónapokban virágzik, élénk rózsaszín és piros virágokkal, valamint élénkzöld levelekkel tör ki, mielőtt mindkettőt elveszítené, és télen szunnyadna. Noha gyönyörű, kissé óvatossággal kell kezelni – a sivatagi rózsa növény nedve rendkívül mérgező, és ügyelni kell arra, hogy gyermekek és háziállatok számára egyaránt ne legyen elérhető. A sivatagi rózsa növény teljes napsütéses környezetben virágzik a legjobban, ezért válassza ki otthonában a helyet, ahol a növény egész nap bő fényt kap, például fényes ablakpárkányra vagy napozóterembe tegye. Ha olyan területen él, ahol a sivatagi rózsa növény sikeresen termeszthető a szabadban, válasszon kertjében egy olyan helyet, amelyet nem árnyékolnak a magasabb növények.