Egyes fűszerek olyanok, hogy önmagukért beszélnek. Lehetnek finomak és igénytelenek, mint a bazsalikom és a zsálya, vagy merészek és pimaszok, mint a kömény és a pimentón. Néhány fűszer barátságos, egyenletes. Jól játszanak mindenféle ízzel és alapanyaggal, átlépik a kulináris határokat.
[wp_ad_camp_1]
Az aszandkóró nem ilyen fűszer. Az aszandkóró íze és aromája egyenesen riasztó lehet. Eredete és feldolgozása – ez a fa szárított és porlasztott gyantája – egyike azoknak az összetevőknek, mint például a sajt, amelyek arra késztetik, hogy elgondolkodhasson azon, hogyan változtattuk valaha étellé. Történelmileg mindenféle betegség gyógyszereként alkalmazták – néha ígéretes jel egy összetevő számára, de mégis mindig furcsa. Sok keleti fűszertől eltérően, amelyek bejutottak a nyugati konyhákba, az aszandkóró (amelyet gyakran hingnek hívnak) leginkább gyökereihez szorítkozik. A nyugatiak Franciaországtól Törökországig mindenféle kellemetlen nevet kitaláltak számára, amelyek közül az ördög verejtéke az egyik udvariasabb.
De ó, milyen csodálatos anyag ez! Az aszandkóró a dél-indiai konyha egyik legjellegzetesebb fűszere, amely egy ételt (és a konyhát, esetleg a szomszédos szobát) varázslatossá alakítja. Ez az egyik legérdekesebb és legemlékezetesebb aroma, amellyel találkozhat, amikor belép egy dél-indiai étterembe vagy konyhába. Ésszerű használat esetén a hatás kiváló, olyan amelynek nincs párja a világon. Nem olyan furcsa fűszer ez, mint amilyennek készült. Gondolhat rá úgy, mint a parmezánra, a húsos kollagénra vagy a szójaszószra: Ez az ételek rendkívül sós elemet ad, amely egyébként hiányzik a dél-indiai konyhából, amely szinte kizárólag vegetáriánus. És mivel először mindig zsírban főzik, teljes, sima és kielégítő szájérzetet kelt, amelyet nem biztos, hogy képes kibírni, de hiányozna, ha nem lenne ott. Egy indiai receptben található fűszerek hosszú listája elbátortalaníthatja, de ezt mindenképpen érdemes megkeresni.