Sokunk gyermekkorának egyik elengedhetetlen kelléke volt a társasjáték, igaz a kilencvenes években még meglehetősen szegényes volt a választék. A Gazdálkodj okosan!, az Erdei iskola, majd később a Hugó Hami azonban örök emléke fiatalságunknak.
Persze akkoriban még nem volt internet, nem voltak táblagépek, mobiltelefonok, sőt, még a televízióban is csak két csatorna közül lehetett választani, úgyhogy ha esőre állt az idő és valahogy odabent kellett elütni az időt, akkor a kártyázás mellett csak a társasjátékokban bízhattunk. Aztán az ezredfordulót követően valahogy ez a trend jócskán alábbhagyott, a játék helyét átvette a tévénézés, majd a videojáték, végül pedig az internetes tartalmak. Szerencsére ez ügyben változás tapasztalható és úgy fest, hogy újra egyre népszerűbbek a társasjátékok, igaz, elsősorban a fiatal felnőttek körében, ám ez a jelenség szép lassan a gyerekek körébe is begyűrűzik. Ez pedig remek tendencia, hisz a társasjátékok rengeteg szempontból jótékony hatással vannak a kicsikre.
A legkisebbek az alap dolgokat tanulják meg. Színek, formák felismerése, aztán a finommotoros képességek erősödnek. A nagyobbak azonban talán ennél is többet profitálhatnak a rendszeres játékból. Ők azok, akik megtanulják, hogy a folyamat része a türelem – hisz mindig ki kell várniuk a sorukat -, és persze emellett a figyelmüket is jelentősen erősíti, hisz a játszma legutolsó pillanatáig fókuszálni kell, különben elég egy rossz döntés és máris veszítettek. Ami talán ennél is fontosabb, az az, hogy a gyerekek szinte észrevétlenül tanulnak meg két nagyon fontos dolgot, olyan leckéket, amelyeket a való életben is kamatoztatni tudnak majd. Az egyik, hogy másokkal együttműködni sok esetben nagyon is megéri (léteznek kifejezetten erre összpontosító játékok), a másik, hogy a vereség bizony néha elkerülhetetlen. Talán nincs is még egy ilyen foglalatosság, amely ennyire szórakoztató, és amiből ennyi tapasztalatot lehet szerezni, biztassuk tehát bátran a gyerkőcöket, hogy hódoljanak ennek a szenvedélynek.