Sokan alig várják, hogy végre kikerüljenek az iskolapadból és belevághassanak a nagybetűs életbe. Nem csoda, hisz az első diplomáig legalább 15 év tanulás szükségeltetik, ami még a legkitartóbbak esetében is sokszor bőven elég.
Talán éppen ezért a legtöbb ember miután maga mögött hagyja az utolsó tanintézményt, elkezd dolgozni, lépked egyre feljebb a ranglétrán és eszébe sem jut, hogy a harmincas, negyven, vagy akár az ötvenes éveiben is tanuljon. Főképp igaz ez azokra, akiknek a szakmája nem igényli a folyamatos továbbképzést, hisz egy könyvelő, vagy egy orvos az gyakorlatilag nyugdíjba vonulásáig folyamatosan tanulni kényszerül, hogy lépést tartson az aktuális újításokkal, változásokkal. A helyzet pedig az, hogy sokan nem is érzik különösebb hátrányát annak, hogy a tanulást maguk mögött hagyták. Ám sokak életében derült égből a villámcsapásként érkezik egy hirtelen változás és az addigi megszokott életük egy csapásra semmivé foszlik.
Hisz ha hirtelen megszűnik a munkahelyünk és a környezetünkben nincs hasonló álláslehetőség – miközben mi csak egy dologhoz értünk igazán -, akkor nagy problémával kell szembenéznünk és bizony adott esetben fájó kompromisszumokat kell kötnünk, hogy egy kicsit stabilizáljuk a bevételeinket. Ebből is látszik, hogy mindig érdemes időt, energiát és anyagiakat fordítani a saját képzésünkre, hisz minél több lábon meg tudunk állni, annál kevésbé vannak ránk hatással a munkaerő piaci átrendeződések. Ez ugyanakkor nem egyszerű feladat és hatalmas elszántságot kíván. Tíz-húsz, vagy akár harminc év távlatából nagyon el lehet szokni az iskolarendszer szerinti tanulástól, arról nem is beszélve, hogy teljes munkaidő mellett egy egyetem elvégzése hatalmas áldozatokat kíván, mint anyagiakban, mind a szabadidőnkről való lemondás tekintetében. Ám a biztonságunk érdekében érdemes megtenni ezt a lépést, és családi összefogással egyáltalán nem lehetetlen felnőttkorban főiskolát, vagy egyetemet végezni és megszerezni egy rég áhított diplomát. S bár lehetnek nehéz pillanatok menet közben, utólag nagyon hálásak leszünk saját magunknak, hogy gondoltunk a jövőnkre.