Egy gyermek rengeteg – zömében nem várt – feladat elé állítja a szüleit. Noha az első hónapokban azt gondoljuk, hogy a legnehezebb időszak a csecsemőkor, később számtalan alkalommal visszasírjuk majd egyszerűsége miatt, még akkor is, ha esetleg az éjszakáink hosszúak és alvásmentesek voltak.
Ugyanis ahogy cseperedni kezd a kicsi, és babából totyogóvá válik, – majd egy szempillantás alatt azon kapjuk magunkat, hogy megkezdte az óvodát -, úgy sokasodnak azok a pillanatok, amikor hirtelen nem is tudjuk, hogy mi lenne a helyes reakció arra, ami történik. Az egyik ilyen szituáció, ami próbatétel elé állítja a szülőt az a harag és az agresszió kérdése. Rendkívül fura – már-már sokkoló – élmény ugyanis látni, amikor gyermekünk először lesz igazán haragos, és nagyon fontos, hogy erre mi miként reagálunk. Első lépésként elengedhetetlen, hogy ketté tudjuk választani a haragot az agressziótól – utóbbit ugyanis nem szabad hagyni -. Közösségbe kerülve – ez gyakran elsőként az óvoda – ugyanis elkerülhetetlen, hogy a gyerekek összetűzésbe kerüljenek. Előbb-utóbb összekapnak egy játékon, vagy egy finom falaton, és bizony megtörténhet, hogy a kisebb nézeteltérés bizony komolyabb konfliktussá fajul. Ilyenkor – sajnos – bevett szokás, hogy a gyerekeket rákényszerítik a szinte azonnali bocsánatkérésre, ami látszólag talán jó megoldás, ám valójában nagyon rossz reakcióra tanítja a kicsiket.
Röviddel egy veszekedés után ugyanis még haragszunk a másikra. Mi, felnőttek is, hát még a gyerekek. Azaz ha ilyenkor kikényszerítenek egy bocsánatkérést, az az esetek túlnyomó többségében egyáltalán nem őszinte, és két gondolatot rögzít a kicsikben. Egyrészt azt, hogy a bocsánatkérés róluk szól – hisz így mentesülnek a további következmények alól -, másrészt, és ez a lényegesebb, azt, hogy nincs joguk haragudni, azonnal meg kell bocsátani és a haragot el kell nyomni magukban, mert az egy rossz dolog. Ha pedig ez rendszeresen előfordul – márpedig előfordul -, akkor ez állandósul és ezt a megszokást viszik magukkal a felnőttkorba is. Ez azonban nagyon káros, hisz, ahogy az összes többi érzelmünket, úgy a haragot is meg kell élnünk, teljes valójában. Annak elnyomása ugyanis nem csak ránk lesz káros hatással, de a közvetlen környezetünkre is, hisz így idővel problémáink lesznek az érzelmeink szabályozásával, ami agresszióban csúcsosodhat ki. Ha úgy érezzük, hogy problémáink vannak az érzelmeink megélésével, akkor forduljunk szakemberhez, aki segít feloldani a bennünk lévő gátlásokat és megtanít a megfelelő módszerekre, hogy túljussunk ezen a gyermekkorból örökölt problémán.