Sokszor látjuk filmekben, hogy bekötött szemű gyerekek püfölnek nagy erőkkel egy fára kötött, színes papírral bevont figurát, mely csapások sorozata után széttörve egy nagy adag cukorkát bocsát ki magából. Viccesnek és érdekesnek tartjuk, de vajon tudjuk, hogy honnan ered ez a szórakoztató játék?
[wp_ad_camp_1]
A legtöbb jel arra utal, hogy a kínaiak voltak azok, akik elsőként használtak piñatahoz (ejtsd pinyátá) hasonló tárgyakat újévi ünnepségükön, mely a tavasz hírnöke is volt. Tehén, ökör és bivaly alakú edényeket készítettek, beborították színes papírral, és öt különböző növény magjával töltötték meg őket. Európába a velencei utazó, Marco Polo juttatta el a XIII. században, ahol már nem magvakkal, hanem édességgel töltötték meg a piñata belsejét. Spanyolországba is eljutott ez a különlegesség, itt nagyböjt első vasárnapján volt szokás feltörni egy piñatat. Spanyol misszionáriusok Mexikóba is eljuttatták, de legnagyobb meglepetésükre a mexikói őslakosoknak már volt egy ehhez hasonló hagyományuk.
Az aztékok Huitzilopochtlinek, a Nap és háború istenének születésnapján, melyet év végén ünnepeltek, a templomban egy rúdra akasztottak egy agyagedényt, ezt színes tollakkal díszítették, belsejébe pedig apró értéktárgyakat helyeztek. Miután összetörték a piñatat, ennek tartalmát istenük képmásának ajándékozták. A piñata napjainkra olyannyira mexikói hagyománnyá vált, hogy az ország exportcikkei közé tartozik. Hagyományos formája a csillagforma, de találkozunk virág-, állat-, és bohócformákkal is. A legtöbb mexikói nem tulajdonít vallásos jelentőséget a piñatának; a leginkább ártalmatlan szórakozásnak tartják a szokást. Mexikóban nem csak születésnapi partikon törnek piñatat, hanem sok más ünnep alkalmával is.