Az európai vasúti hálózatok története gazdag és kanyargós utat járt be, kezdve a 19. századi ipari forradalomtól egészen napjainkig. A vasút megjelenése forradalmasította az emberek és áruk közlekedését, hozzájárulva az ipari fejlődéshez, a kulturális cserékhez és a társadalmi változásokhoz.
Az első vasútvonalak a 19. század elején jelentek meg Európában. Az angliai Stockton és Darlington vasútvonal, melyet George Stephenson tervezett, 1825-ben nyitotta meg kapuit. Ez volt az első olyan vasútvonal, amely rendszeresen közlekedett személy- és tehervonatokat, és komoly lendületet adott a vasúti közlekedés terjedésének. Az első európai kontinentális vasútvonal 1830-ban Franciaországban nyílt meg Saint-Étiennében. Innen a vasúthálózat szinte robbanásszerűen terjedt el szerte Európában. Az 1840-es években az Egyesült Királyságban és Franciaországban, majd később Németországban, Olaszországban és Oroszországban is kiépítették a hálózatot. A vasút az európai kontinens határait is átlépte. Az első nemzetközi vasútvonal 1844-ben nyílt meg Strasbourg és Baden között. A párizsi Gare de l’Est-ből indult vonatok már az 1840-es években eljutottak Bécsbe, Frankfurtba és más európai nagyvárosokba.
A vasút hatalmas lendületet adott az ipari forradalomnak. Az emberek és áruk gyorsabb szállítása lehetővé tette a gyártás decentralizálását és az ipari központok fejlődését. Az európai kontinens városai közötti kapcsolatok javultak, és a vasút összekötötte a különböző régiókat. A 20. században a vasút tovább fejlődött és korszerűsödött. Az elektromos és dízelvontatások megjelenése növelte a vonatok hatékonyságát, és az elővárosi vasúthálózatok kiépítése könnyebbé tette az emberek mindennapi ingázását. A sebességek növekedése és az új generációs gyorsvonatok megjelenése tovább növelte a vasúti közlekedés népszerűségét.