Hazánkban az utóbbi években terjedt el az édesburgonya, azaz batáta (Ipomoea batatas) fogyasztása. Ennek ellenére még mindig nem sokan ismerik, és pláne nem sokan tudják, hogyan érdemes termeszteni.
[wp_ad_camp_1]
Az édesburgonya az apró szulák rokona, melyet a kerttel foglalkozók gyomnövényként ismernek és igyekeznek irtani. Ezen a családon belül a batáta a dísznövényként tartott hajnalkák nemzetségébe tartozik. Tehát meglehetősen érdekes tény, hogy gumóját étkezésre lehet használni. Gumója tulajdonképpen a gyökere, tehát gumós gyökérzettel rendelkező növényről van szó. Ez a gyökértípus a tápanyagot a módosult gyökérrészekben raktározza, így alakul ki a burgonyaszerű gumó, melynek színe lehet narancssárga, fehér, rózsaszín vagy akár lilás is. A burgonyával ellentétben azonban a batáta levelei is fogyaszthatók, de csak és kizárólag fiatal korában.
Ültetése a burgonyáéhoz hasonlóan történik. A módosult gyökerét, azaz a gumót csíráztatni kell. Először elkezdenek megjelenni a friss hajtások levéllel együtt, valamint apró gyökérkezdemények. Mikor ez megtörtént vízzel teli edénybe kell helyezni a gumóról letört friss hajtást, ahol aztán gyorsan elkezd gyökerezni. A batáta ilyen szempontból nem kényes, mehet azonnal a laza, nedves földbe is, ott is kigyökerezik. A földet ha perlittel javítjuk, sokkal nagyobb eséllyel nő ki a burgonyánk. A gyökerezés sokkal hamarabb is előidézhető, ha gumóstól a vízbe tesszük. Ekkor még a gumón pihenve megjelenhetnek az első gyökerek, így a folyamat ideje lecsökkenthető. A földbe többféle módszerrel is el lehet ültetni. A szokványos függőleges ültetés is hatékony, de vannak, akik szinte az egész növénykét befedik földdel, csak egy-két apró levélke látszik ki. Nem ördöngösség, csupán a megfelelő mennyiségű vízen és minőségű talajon múlik, hogy az édesburgonyánk használható termést „terem”-e.