Anyagiak: Talán az egyik legalapvetőbb dologról van szó, ami ilyenkor terítékre kerül, sokan mégis a homokba dugják a fejüket. Ha közös albérletről van szó, akkor persze egyszerű a dolog: a költségek egyszerűen feleződnek és kész, viszont ha az egyik fél lakásáról, akkor a dolog már bonyolultabb, hiszen meg kell beszélni, hogy elég-e csak a rezsin osztozkodni, amikor a tulaj közben épp hitelt fizet vissza.
[wp_ad_camp_1]
Az még további probléma részét képezi, hogy az igények nagyon eltérnek egymástól, ami elsősorban a neveltetésből fakad, tehát ha az egyik fél 500 négyzetméteren nőtt fel, nyilván szívesebben költözne egy méretes, magas fenntartású lakásba, vagy mi van akkor, ha az egyikünk 500 ezret, a másik meg 100-at keres? Ezekre a kérdésekre nincs egyetlen bölcs, jó válasz. Meg kell mindent beszélni, hiszen kizárólag tőletek függ, hogyan döntötök ezekkel a témákkal kapcsolatban.
Teendők: A közös élet egyik nagy előnye, hogy nem kell már egyedül szenvedni a takarítással, ketten vagytok rá. Ez így elsőre egyszerűnek és tisztának tűnik, pedig problémák ezen a fronton is akadhatnak, hiszen mindkettőtöknek más elképzelései vannak a rendről, lehet, hogy ami az egyikőtöknek teljesen oké, az a másik számára káosz. Az is előfordulhat, hogy mindkettőtök utálja az összes házimunkát, ezért nehéz lesz felosztani, ki mit csinál. A leggyakoribb gond pedig, hogy az egyik fél rengeteget dolgozik, míg a másik épp álláskereső, és ezért az előbbi természetesnek veszi, hogy az utóbbi egyedül takarít. Jó válasz itt se nincs, meg kell beszélni a takarítás gondját is.
Közös programok: Az együttélés során nehéz megtalálni az egyensúlyt a közös programok és az egymás nélkül töltött idő között. Nem az a cél, hogy egyszerű lakótársakká váljatok, akik alig látják egymást, a hétköznapok taposómalmában ez viszont szomorú valósággá válhat. Éppen ezért törődjetek azzal, hogy közös élményeitek is legyenek, amihez elsősorban nem pénzre, csak odafigyelésre van szükség!