A Föld felszínén több sivatag is található. A Kalahári sivatag egy délnyugat-Afrikában fekvő sivatagos, félsivatagos terület, amely a Kalahári-medencében helyezkedik el. Általában az emberek sivatagként ismerik, azonban inkább egy félsivatagról van szó, mivel átlagos csapadékmennyisége sokkal magasabb, mint az igazi sivatagoké.
[wp_ad_camp_1]
Egyfajta magas fennsíkot képez 500-1000 méteres magasságban a tengerszint felett, sík felszínét csupán néhány domb, valamint régi, sziklás kiemelkedés töri meg. A Szaharától, az Afrika Egyenlítőtől északra fekvő hatalmas sivatagától eltérően, a Kalaháriban nyáron esik az eső és ennek köszönhetően alakulhatott ki it egy sokrétű állatvilág. Az esős időszak a déli félteke nyara körülbelül októbertől márciusig tart. A vadon élő állatok túlélési esélyét a klíma befolyásolja, mivel csak az esős időszakban találnak maguknak bőséges élelmet.
A sivatag növényvilága északon magas szavanna-erdőkben folytatódik, a száraz déli részén bozótosok és füves puszták terülnek el. Az északi részen nagy baobabfák, eperfák és fügefák, illetve afrikai ébenfák nőnek. A talajt nagyobb részben fű borítja. A Kalahári sivatagban az esőzések miatt minden évben nagyon feltűnő a változás. Ez a változás természetesen az állatokra is hatással van. Ilyenkor számtalan madár jelenik meg a területen táplálékot keresve. A sivatagban bivalyok, elefántok, vándorantilopok, zebrák és gnúk évszakonként óriási vándorlásba kezdenek. Az év folyamán nagy utakat tesznek meg, hogy megtalálják a legelőterületeket. Az áradások elől kitérve a déli féltek felé vonulnak és a száraz időkben ismét északnak indulnak, hogy megkeressék a már csak ott fellelhető vizet. A Kalahári sivatag elképesztő változásokon megy keresztül az eső hatására, felélesztve a csendes állat- és növényvilágot.