2021. április 20.
A szőlő gondozása

A szőlő az egyik legrégebb óta termesztett kultúrnövénye, hazánk területén a földtörténet újkorából származnak az első szőlőre utaló maradványok. Ezek az ősszőlők még kesernyés, savanyú levű vadgyümölcsök lehettek. A ma ismert borszőlők alapja, a Vitis vinifera 7-8 ezer évvel ezelőtt terjedt el, az ember termeszteni, nemesíteni kezdte, így zamatosabb, édesebb lett.

[wp_ad_camp_1]

Bár szőlőtermesztő nemzet agyunk, a kiskertekben egyre ritkábban látunk szőlőtöveket. Bár a szőlőnek sok gondozásra van szüksége, nem igényel különleges szaktudást, a metszési, ápolási feladatok könnyen megtanulhatók, a gazdag termés pedig bőven kárpótol fáradozásainkért. Ha szőlőt szeretnénk telepíteni, lényeges, hogy szellős, napos helyre ültessük az oltványokat. Legjobban a déli-, dél-keleti fekvésű domboldalakon érzi jól magát. Ültetéskor a trágyázás és a beiszapolás biztosítja a körülményeket a megfelelő termés neveléséhez. A szőlő gyökérzete a tartós szárazságot is jól tűri, gyökérzete mélyen nyúlik a talajba. Az első három év a legfontosabb a gondozásban, a tőke ugyanis csak a harmadik évben fordul termőre.

Telepítéskor két rügyre visszametszett oltványokat ültetünk el, így az első évben nincs szükség metszésre, az azonban el kell döntenünk, hogy milyen tőkeformát szeretnénk kialakítani. Hazánkban a hideg telek árthatnak a tőkének ezért ajánlott az alacsony művelésű tőkék kialakítása. Ősszel földdel, avarral betakarva védelmet nyújthatunk a téli fagyok ellen. A szőlő metszését ősztől tavaszig végezhetjük. Elsősorban a feleslegessé vált részeket, illetve a fagy által károsított vesszőket távolítjuk el ilyenkor. A növekedésben gátolt, ritkított rügyszámú tőkék nagyobb fürtű, cukorban gazdagabb termést hoznak. Tavasszal lemosó permetezéssel tudunk védekezni a télen áttelelt kórokozók és kártevők ellen. Gyakori betegségek a peronoszpóra, a lisztharmat és az atkák. A szőlő ősszel bőséges terméssel hálálja meg gondoskodásunkat.

Kapcsolódó bejegyzések

Megosztás

Szerzőről

hunprobalazs