Gyakran elönt minket a vágyakozás, amikor szerelmesek vagyunk. Nagyon sok szerelmes költemény született erről a szép érzésről. Amikor elér minket a nagy szerelem, akkor szinte mindig az imádott kedvessel szeretnénk minél több időt együtt tölteni.
[wp_ad_camp_1]
A szerelmi vágyakozás versek olyan nagy költők által születtek, mint Radnóti Miklós, Ady Endre vagy József Attila. A szerelem életünk egyik legszebb érzése, amikor lángra lobban a szívünk egy másik személy iránt. Az ember ugyanis társas lény és nem magányosságra született. A magány hosszú távon ugyanis depresszióssá és lélektelenné teszi az embereket. Sokan nehezen tudják értékelni a szerelmet, csak amikor elvesztik párjukat, akkor döbbennek rá arra, hogy micsoda hatalmas veszteség érte őket. Nagy költőink szerelmes verseikben mondták el érzéseiket, amik örök bizonyítékul szolgálnak e csodás érzésről.
Igyekezzünk minél több időt együtt tölteni szerelmünkkel, hisz az élet rövid és annak minden percét célszerű kihasználni. Különösen akkor érezzük a másik hiányát, amikor hosszabb időt távol töltünk egymástól, ilyenkor szüntelen vágyakozás tör ránk és alig várjuk, hogy szerelmünkkel ismét találkozhassunk. A szerelem gyümölcse lehet a gyermek, ami egy új élet világra jöttét jelenti. Kerüljük a vitákat, mellőzzük a féltékenységet, ezek ugyanis megmérgezhetik a szerelmünket, ami azután már soha nem lesz a régi. Figyeljünk a másikra és tiszteljük egymás érzéseit.