2020. november 16.
A mandulafa növényprofilja

A mandula a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, így több ismert gyümölcsfa rokona. Különböző típusok léteznek, a kis díszcserjéktől (Prunus glandulosa), amelyek csak a szép virágaik miatt termesztettek, a közepes méretű fákig, amelyek ehető diót teremnek. Nem nehéz mandulafákat termeszteni és dióikat betakarítani, amennyiben megfelelő a klíma, csak néhány kritikus termesztési tippre van szüksége.

[wp_ad_camp_1]

A mandulafa a legjobb diótermését akkor hozza létre, ha olyan éghajlaton termesztik, ahol a nyár forró, alacsony páratartalom mellett. Fontos a hosszú, fagymentes tenyészidőszak is, mivel a mandula dió érése 7–8 hónapig tart. A tavaszi fagy károsíthatja a virágokat. Ezen okok miatt fordul elő, hogy az Egyesült Államokban a mandula dió termelése főként Kaliforniában történik. Nincs egy legjobb módszer a mandulafa metszésére. Néhány karbantartási metszés azonban jó ötlet csak a fa lombkoronájának megtisztításához és megformálásához. Mandulafája a legtöbb virágot (és ezáltal potenciálisan dióféléket) akkor viseli, ha teljes napsütésben van. Fontos a jó vízelvezetés, ezért a homokos talajt előnyben részesítik az agyagos talajjal szemben.

A mandulafák átlagos vízigénnyel rendelkeznek. Tavasszal megtermékenyíthet egy mandulafát. A legjobb a kiegyensúlyozott műtrágya. Vigye fel ezt a műtrágyát a fa csepegési vonala mentén. Technikailag a mandulafák által termesztett növény nem dió, hanem csonthéjas. A mandulafákon termő gyümölcs eredetileg nem hasonlít arra a mandulára, amelyet később megeszik: Ehelyett azt látja, hogy bőrszerű, zöld héja van. A test belsejében kemény, világos színű héj található. Ez az a héj, amelyet diótörővel repesztünk meg, hogy az ehető részhez jussunk. A héj feltörése felszabadítja az általunk fogyasztott barna magot (“dió”). Különböző típusú mandulák léteznek.

Kapcsolódó bejegyzések

Megosztás

Szerzőről

hunprobalazs