A páfrányok sajátos és szokatlan szaporodási módjuk miatt, mindig is különleges növénynek számítottak. Régebben mágikus erejű gyógynövényként is használták őket. A páfrány egy sajátos növénycsoportot alkot az árnyéki évelő dísznövények között, mivel nem virágokat, hanem spórákat fejleszt. A páfrányok spórákkal szaporodnak és nincs virágjuk vagy termésük.
[wp_ad_camp_1]
A spórák a levelek hátsó részén levő spóratartókban találhatók, vagy külön spórahordozó leveleken. A páfrány fajták fejlődéstörténetileg sokkal idősebbek, mint a magvas növények. Körülbelül kilencezer fajtájuk van és a legtöbb közülük a trópusokon található. Hazánkban csupán negyven faj honos. A páfrányok olyan levéldísznövények, amelyek a félárnyékot kedvelik. Legtöbbjük mélyárnyékos, párás, hűvös, gyakran nyírkos termőhelyeken található meg. Örökzöld lombjuk a téli időszakra elszárad. A többi árnyéki évelővel ellentétben, nem csak elviselik, de kifejezetten igénylik is az árnyékot. Leginkább a cserjék alatti helyeken, illetve az épületek északi oldalán érzik jól magukat. A legtöbb páfrány szobába, az ablak mellett is jól tartható.
A mutatós páfrányok legyezőszerű alakjukkal, gyakran többszörösen tagolt leveleikkel titokzatos hangulatot teremtenek a kertben vagy akár a lakásban. Ahogy az már a fentiekben is említésre került, a páfrányoknak rengeteg fajtája van. A pikkelypáfrány egy kisebb méretű faj, amely 10-20 centiméter magasra nő meg. Levele örökzöld, ezüstös színű. Levele a szárazságban összezsugorodik a levele, ha vizet kap akkor újra kiterül. Ez a fajta azért különleges, mert ellentétben a többivel, kifejezetten a napos, száraz helyeket kedveli. A páfrányok nagyon jól mutatnak a kertben és a lakásban egyaránt. Mivel rengeteg fajtájuk van, így kisebb és nagyobb méretben is megtaláljuk őket.