A kígyók a leghalálosabb mérgű állatok közé tartoznak, számos fajtájuk marása gyors halálhoz vezet. A halálos mérgű kígyók között is vannak veszélyesebbek és kevésbé veszélyesek. A legnagyobb mérgeskígyó populáció Ausztráliában honos, ezek közül is kiemelkedően veszedelmes a déli halálkígyó.
[wp_ad_camp_1]
A déli halálkígyó (Acanthophis antarcticus) Ausztrália jól körülhatárolható vidékein él, keleten és délen. A vidéken nem oly rég hatalmas tűzvész pusztított. A növényzet teljesen visszanőtt és az ott élő állatok is újra birtokba vették a felégett földet, ám az sokáig kérdéses volt, hogy a halálkígyók is el tudnak-e szaporodni újra. Végül életrevalónak bizonyultak és ismét nagy számban élnek a vidéken. Többféle halákígyó is létezik, van még a sivatagi halálkígyó, mely Ausztrália középső részein él és az északi halálkígyó, értelemszerűen a kontinens északi vidékein.
A déli halálkígyónak jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető rövid, vaskos teste van, mely kissé ellaposodott. A 40 centimétert általában nem haladja meg a testhossza, de ritkább esetben 70-100 centiméteresre is megnőhet. A déli halálkígyó feje testéhez képest nagy, alakja háromszögletű, a szemei meglehetősen kicsik. Színét tekintve nem egységes, több színváltozata is létezik. Lehet fekete vagy szürke és lehet élénk vörösesbarna színű is. A teste egységes tónusú, mintáját keresztfoltok adják, melyek az alapaszíntől jóval sötétebb árnyalatúak. Érdekessége, hogy farka vége nagyon keskeny. Ezt a vékony, nagyon rugalmas részt csaliként használja, ezért ez nagyon élénk színű. A kígyó hasa nagyon világos, néhány fekete és barna folttal. A déli halálkígyó méregfoga minden más ausztrál kígyóénál hosszabb a maga 6 milliméteres hosszával. Nem egy mozgékony fajta, ezért is vadászik csalival.