Manapság egyre többen hordanak olyan ékszereket, amelyek gyógyító erejű kövekből készülnek. A jáde, nevét a spanyol pietra de íjadé, vagyis lágyékkő kifejezésből kapta, egyfajta amulett volt a vesebántalmak ellen. Kínában jü néven már régóta ismer volt, azonban ez az elnevezés feledésbe merült.
[wp_ad_camp_1]
A kínai iparművészetben a jáde nagyon értékes féldrágakőnek számít és már az i.e 6000-2000 közti időszakban készítette belőle különféle faragványokat. Ezeknek a faragványoknak a fő szerepe a dekorativitás volt és gyakran találkozhatunk vele, mint a kínai nemzet egyedi díszítőeleme. Konfucius a jádét az erény szimbólumának tartott és a legősibb edényeket, kultikus tárgyakat is ebből készítették. A különböző szertartásokon a császár ékszerei szintén jádéból voltak. A nyolcadik századtól leginkább ékszereket és dísztárgyakat készítettek belőle. Kínában a jáde faragás több mint négyezer éves múltra tekint vissza. A technikai eljárások között a vésés, a csiszolás, a köszörülés és a fúrás szerepel. A jáde faragásnak két fajtáját különböztetjük meg, attól függően, hogy dísztárgyakat vagy használati tárgyakat készítenek belőle.
A dísztárgyak között szerepelnek, amelyek emberi és állati alakokat, mindennapi tárgyakat, eszközöket, növényeket, virágokat ábrázolnak. A használati tárgyak között pedig gyűrűk, ékszerek, pecsétek szerepelnek. A kőnek több árnyalata is van és a színét valamely adalék iontól kapja. Már egy kis mennyiségű króm is más-más árnyalatú élénkzöldre festi meg. A jádénak több pozitív hatása is van a szervezetre, mint például az, hogy serkenti a mellékvesék működését, sejtregeneráló hatása van, illetve gyorsítja a sebgyógyulást. Mindezek mellett megnyugtatja a lelket, egyensúlyt teremt az energiaáramlásban és erősíti az idegrendszert. Napjainkban nagyon népszerűvé váltak a jáde kövekből készült karkötők, nyakláncok.