2014. október 12.
Hobbiszinten űzött befőzés

A lekvárfőzés tulajdonképpen házimunka, nem kedvtelés, kivéve, ha valaki hobbiszinten űzi. A férjem mindig azt mondja, hogy pocsékolok, mert amiből lekvárt lehet főzni, abból ugye pálinkát is, ennek ellenére mindig szívesen fogadja, ha lekváros palacsinta vagy lekváros bukta kerül az asztalra.

Régóta főzök be lekvárt, de csak néhány éve érzek késztetést arra, hogy mindenféle gyümölcsöt üvegbe zárjak, illetve egy-egy fajta gyümölcsből többféle ízesítésű dzsem is készüljön. Így hát ősszel már roskadásig a kamrapolc megszámlálhatatlan mennyiségű és fajta lekvárral. Igen, előfordul, hogy sokszorosát készítem el a család kapacitásának, de szívesen ajándékozom el a fölösleget rokonoknak, barátoknak.

Tavasszal, amikor megkezdődik a szezon, ahogy érnek be a gyümölcsök, úgy rakom el őket sorban, ebből adódóan aztán a fazék mellett állok májustól szeptemberig.

Első a sorban a mennyi ízű eperdzsem, legfinomabb natúrban, de készül vaníliás és citromfüves változatban is. Ezt követi a meggylekvár, aminek van rumos és cseresznyés változata is.

Időben a barackszezon következik, ennek végtelen a variációs lehetősége: őszibarack lekvár, vaníliás és szegfűszeges ízesítéssel, klasszikus sárgabarack lekvár, sárga és őszibarack vegyesen. Közben beérik a kertben a málna, szeder, ribizli, ezek önállóan is és vegyesen is mehetnek az üvegbe.

Végül a szilvaszezon teszi fel a befőzésre a koronát. Tavaly például hat féle szilvalekvár készült: cukros, cukornélküli, darabos, sütőben készült és hagyományosan főzött, rumos, fahéjas, rumos-fahéjas. Újabban készítek fahéjas-almás szilvalekvárt is. A sort az almalekvár zárja önmagában vagy körtével vegyítve.

Nemrégiben hallottam, hogy szőlőből is finom a dzsem, lehet, hogy jövőre kipróbálom!


Kapcsolódó bejegyzések

Megosztás

Szerzőről

hunprobalazs