2016. december 16.
Szavak találkozása, melyből mondat születik

Senki sem születik kiemelkedő tehetségnek. Az idő mondja meg idővel személyünkről, mivé válik… Batu kán is úgy kezdte, hogy gyerek volt. Barangoljunk most egyet a művészet szépségének csodálatos tornácán s eme írásom végén remélem az olvasó ezen ösvény, dzsungel, katakombák zegzugos útvesztőin általam kellemesen nyer bepillantást, miben is rejlik az alkotás varázsa és hogyan formálódhat véglegessé költők s írók tolla, pennája által.

Sorokat írni nehéz dolog. Az élet sem egy könnyebb feladat. Megtalálni a rímek és az alliterációk közötti összhangot, különös odafigyelést igényel. Van, hogy csend igényeltetik eme tevékenységhez, de előfordul, hogy csak megfelelő ritmusos vagy nyugtató relaxáló dallam kell hozzá.

Ahogy a művész tolla alatt kerekednek a strófák és átnézi művét, van hogy még el is gondolkodik: Vajon módosításra szorul-e még szerzeménye? Próza legyen? Vers vagy novella? Utólag is eldöntheti a poéta. Próza verset (ha kedve tartja), szintén írhat. Mivel annál egyszerűbb nincsen.

A leghálátlanabb feladat viszont szerintem a keresztrímes vers létrehozása. S amit még igencsak képesség próbálónak tartok, az egy szerelmes vers, illetve ünnepi gondolatok papírra vetése. Aki kezdő kis pulyka ebben, semmiképpen se olyat írjon, ahol az író – költő kevert műfajút ír.

Szárnypróbálgatásait kezdje egy egyszerű élménybeszámolóval vagy tájleíró szerzeménnyel s csak utána merészkedjen komolyabb kompetenciát igénylő vizekre. Addig állítsa le a vízi motort s ne is evezzen semerre, csak hagyja hogy vigye magával az ár… Merüljön el magában és pár percre lazuljon el, az ihlet meg fog jönni! Azért a Duna híd lábánál ne csak az evezőt használja, hanem a vízi motort is indítsa be. Ezt az igencsak szúrós szövegű mondatomat kiegészíteném komoly mondanivalóval. Bármi adhat ihletet egy művésznek. Lehet pont az, ahogyan elhajókázik egy folyóhíd alatt, vagy betelepszik a balatoni viadukt alá, a lista végtelen.

Jómagam keresztrímeket olvasva mindig eltűnődöm, mennyi munka is fekszik egy-egy ilyen alkotásban.. Sok esetben egy-egy mű létrejöttét a véletlen ihleti.

Éppen ezért olyan csodálatos, ha ért valaki a tündérek nyelvén. És senki se csüggedjen, ha nem akad meg próza, keresztrím vagy regény a tolla hegyén… Sokféleképpen lehet haladni az Élet mezsgyéjén…

Az én esetemben mialatt eme gondolataimat írtam, gyönyörű orgona dallamok másztak a fülembe egy előadás alatt és nem akartam hinni magamnak sem, ahogy mozgott ujjam s csak írta-írta a sorokat. Utólag formáltam véglegessé.

Első szerzeményemet rögtönözve írtam újévi köszöntőnek. Akkor még fogalmam se volt róla, hogy mennyire sokrétű műfajok léteznek. Később alakult csak ki bennem ez tudatossá.

A költészet szárnyaló, csodálatos és elbűvölően sokoldalú kikapcsolódási lehetőség.

A betűből szó lesz. Az mondatokká kerekedik. E mondatok révén mondanivaló születik. Ezek pedig sorokba, strófákba rendeződnek. Az író dönti el, határozza meg, milyen stílust képvisel műve s milyen szerkezetű legyen. Ez ugyanígy érvényes a szóhasználatra is.

A cím értéket ad minden idők bármely műalkotásának, belőlük pedig előadások nyerhetik el szép, tartalmas közlendőjüket bármikor, hogy fenn maradva az utókornak… utat mutassanak velük a jövő nemzedékek számára a költészet örök palettáján…

Olvasó pedig mindig lesz erre vevő közönségként, hogy megcsodálhassák a szavak játékát…

Remélem élvezetes, maradandó élményben részesült soraim láttán. A kapu mindenki előtt nyitva áll. A Tolnai toll forgatóktól is csodálatos darabokat olvashat a műkedvelő.

Nincs két egyforma költő. Végezetül pedig nincs más hátra, minthogy találjon rá minden művész lélek a saját módszereire, saját stílusára. Kattanjanak a tollak!


Kapcsolódó bejegyzések

Megosztás

Szerzőről

hunprobalazs