2017. június 22.
A személyiségtípusokról

Egy kicsit hosszabb kihagyás után egy igazán érdekes témát választottam a mai bejegyzésnek, mégpedig az önmegismerés egyik fontos szeletét, a személyiségünk feltérképezését. Noha minden ember megismételhetetlen, vannak kategóriákba sorolható tulajdonságok, amelyek segítségével könnyedén megérthetjük, kik vagyunk, és hogy mások miért különböznek tőlünk.

Florence Littauer könyve alapján szeretném bemutatni a személyiségnek a vérmérséklet szerinti négy alaptípusát: a szangvinikust, a melankolikust, a kolerikust és a flegmatikust.

A népszerű szangvinikus

A szangvinikusok a vidám, derűs, barátkozó személyiségek, akik örökös jókedvükkel vonzanak másokat. Gyakran elfelejtik, hogy hova indultak, elveszítik a kulcsaikat, hajlamosak túl sokat beszélni. Egy hétköznapi eseményt is képesek átstilizálni szappanoperává, amely minden elmondásnál drámaibb jelleget ölt. Elragadóan jó humoruk van, és sose engedik, hogy az igazság közéjük és egy jó sztori közé álljon. Lenyűgöző naivitással még azt is közlik, hogy ők nem hazudnak, csak “kreatívan emlékeznek”.

A szangvinikusok arra törekszenek, hogy a környezetük szeresse és elfogadja őket, figyeljen rájuk, és helyeseljen nekik. Ezek az elsöprő egyéniségek mulatságot és drámát csempésznek szinte minden helyzetbe, kedvelik a rivaldafényt, és élvezettel motiválnak másokat. Ők kezdeményezik a beszélgetést, és egy szempillantás alatt jó barátságba keverednek egy csoport minden tagjával. A szangvinikus ugyanakkor lehet szervezetlen, indulatos is, aki túlérzékenyen reagál arra, amit környezete gondolhat róla.

A tökéletes melankolikus

A szangvinikus ellentéte a melankolikus, az elmélyült, töprengő, befelé forduló, tökéletességre törekvő, komoly személyiség. A melankolikusok nehezen látják be, hogy nekik is lehetnek hibáik, mert magától értetődően jól csinálnak mindent, és mindig képesek bebizonyítani, hogy a fennálló probléma valaki másnak a hibájából következett be. Úgy érzik, hogy helyesbíteniük kell a szangvinikus kikozmetikázott statisztikáit, le kell állítaniuk egy különben izgalmas sztorit. Mivel céljuk a tökéletesség, sokszor csüggedten, kedveszegetten vergődnek előre az életen át, és depresszióba süllyednek mások hibáitól.

A melankolikus embernek megértésre, támaszra van szüksége. Teret és csöndet igényel, hogy gondolkozhasson, mielőtt megszólal, ír vagy cselekszik. A melankolikusok a feladataikra összpontosítanak, amelyeket szervezetten, körültekintően teljesítenek. Élvezik a rendet, és feltétel nélkül meg lehet bízni bennük, hogy idejében elvégzik a munkájukat. Ám a perfekcionizmus gáncsoskodóvá vagy borúlátóvá is teheti őket, és képesek az őrületbe hajszolni magukat, miközben igyekeznek megfelelni saját magas követelményeiknek.

Az erőteljes kolerikus

Míg a melankolikus azt gondolja, hogy igaza van, a kolerikus tudja, hogy igaza van. Még ha a szobában senki sem ért egyet vele, akkor is megállíthatatlanul törtet előre, sőt, az ellenállás csak növeli az elszántságát.

A kolerikusok lojalitást és méltánylást várnak el a környezetüktől. Vezető szerepre törekszenek (önfegyelmük és koncentráló-képességük miatt erős vezetőkké válnak), és elvárják, hogy értékeljék a teljesítményüket. Szeretik a kihívásokat, és lelkesen fogadják a nehéz feladatokat. Ám eltökéltségük és céltudatosságuk olyan csökönyös, nyakas munkamániásokká teheti őket, akik érzéketlenek mások érzelmei iránt.

A békés flegmatikus

A flegmatikusok tudják, hogy kellően szelíd kedvességgel rá lehet venni másokat, hogy ők végezzék el a flegmatikusok munkáját. Fontosnak tartják, hogy takarékoskodjanak energiájukkal, és úgy vélik, hogy ha kellő ideig figyelmen kívül hagynak valamit, akkor valaki más majd megcsinálja. Alkalmazkodók és diplomatikusak, de nem szeretik a kockázatot, a kihívást és a meglepetést. Időre van szükségük, hogy alkalmazkodjanak a változásokhoz. Noha kerülik a túlságosan feszült helyzeteket, jól bírják a nyomást. Azonban fegyelmezetlenségük és a motiváció hiánya miatt – erős vezető nélkül – hajlamosak a halogatásra.

A flegmatikusok tartózkodók, de szeretnek emberek között lenni. Noha nem érzik olyan nagy szükségét a beszédnek, mint a szangvinikusok, ösztönösen szellemesek, és mintha mindig a megfelelő időben mondanák a megfelelő dolgot. Kiegyensúlyozottak, állhatatosak, és a biztonságot tartják a legfontosabbnak. Békére, nyugalomra törekszenek, és inkább vállalják a közvetítő szerepét, mint a harcosét. Lojális emberek, akik abban lelik örömüket, ha mindent megtehetnek a családjukért és segíthetnek a rászorulókon.

Mindenkiben felismerhetők több személyiségtípus jegyei, de a legtöbb emberben két személyiség lakik. Előfordul, hogy ezek egyensúlyban vannak, de általában az egyik van fölényben (egyébként négy természetes kombináció létezik: a szangvinikus/kolerikus, a melankolikus/flegmatikus, a kolerikus/melankolikus és a szangvinikus/flegmatikus). A fenti leírásokat elolvasva remélem, hogy már Te is felismerted, hogy melyik típus az uralkodó a személyiségedben, vagy hogy melyikek kombinálódnak benned. De szeretnék további segítséget is adni ehhez, így az alábbi linken letölthetsz egy személyiségtesztet és egy hozzá tartozó értékelőlapot, amelyből megtudhatod, hogy Te milyen személyiség vagy, melyek az erősségeid és a gyengeségeid. Kellemes időtöltést, és jó feltérképezést kívánok!


Kapcsolódó bejegyzések

Megosztás

Szerzőről

hunprobalazs